A katolikus hitvédelemtan apológiája

Az apologetika vagy más szóval hitvédelemtan már a kezdetektől hangsúlyos helyet foglalt el a katolikus teológiában. A protestantizmus és ateizmus előretörése miatt önálló tudományággá is fejlődött, mígnem a múltszázad első felében az alapvető hittan (fundamentális teológia) részévé vált. Megjegyezzük, hogy az apologetika és a fundamentális teológia tárgyköre gyakorlatilag azonos, csupán szempontbeli eltérés van köztük: míg az előbbi inkább a támadások ellen irányul, az utóbbi pozitív rendszert alkot (vö. Bangha [szerk.]: Kat. Lex., Bp. 1931., II. 319.). A II. vatikáni zsinat (1962-65) után főként a „zsinat szellemére” hivatkozó teológusok körében sajnálatos módon általános nézetté vált, hogy ez az egyesítés hangsúlyeltolódást jelent, hiszen az apologetika a hozzátapadó negatív képzettársítások miatt nem egyeztethető össze a mai egyházban uralkodó ökumenikus szemlélettel.

E felfogás mára oda vezetett, hogy – csak a magyar palettát vizsgálva – a hitvédelmi irodalom teljesen eltűnt, vagyis egy olyan tudományos igényű és átfogó munka sincs forgalomban – nem is volt az utóbbi legalább ötven évben –, amely segítené a jó szándékú katolikus híveket napjaink meglehetősen kaotikus vallási és világnézeti kérdéseiben eligazodni. (Jóllehet nem rendszeres apologetika, de mindenképpen említésre méltó az Agapé és Vatikáni Rádió gondozásában megjelent Hitvédelmi füzetek sorozat. Ez tehát bizonyos értelemben kivétel.)

Vajon tényleg eljárt az idő az apologetika felett? – kérdezhetjük teljes joggal. Semmi esetre. Az apologetikának mind a mai napig megvan a maga sajátos szerepe, amelyet más tudományág nem képes betölteni.

Akik úgy vélik, hogy az apologetika túlhaladott, elfelejtik, hogy a defenzív álláspont nem jelent feltétlenül árokásást vagy gyűlöletkeltést. Védekezést jelent a támadások ellen, mely nem öncélú, nem az ellenfél lejáratára irányul, hanem egyszerűen a hit tisztaságának megőrzését szolgálja. Ha pedig a legjobb szándék ellenére mégis bizonyos távolodást eredményezne akár más felekezetűek, akár pedig a nem hívők irányában, abban az esetben további két dolgot kell szem előtt tartani. Egyrészt a morális alapszabályt, hogy kétely esetén a kisebbik rosszat kell választani: azaz fontosabb a hittestvérek emberhez méltó és igényes pasztorációja, mint a más vallásúakhoz és ateistákhoz való közeledés ügye, másrészt pedig a „hamis békülékenység” veszélyét a jézusi iránymutatás (Mt 10,34) értelmében. A jó és igényes apologetika természetesen nem könnyű műfaj, de ettől még nem kellene lemondani róla.

A zsinat hiteles értelmezése, vagyis az egyház szándéka, az azóta megjelent hivatalos egyházi megnyilatkozások tükrében rajzolódik ki. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy az apologetika – természetesen más módszerek mellett – ma is a missziós munka szerves részét alkotja. Íme néhány példa:

1.) A Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa: Az egyház és az internet (2,5)

„Egyszerre több egyházi program és tevékenység szempontjából jelentős az internet: az evangelizáció szempontjából, beleértve ebbe az újra-evangelizálást, az új evangelizálást, és a hagyományos ad gentes missziós munkát, a katekézis és egyéb nevelő tevékenység, a hírek és az információszolgáltatás, az apologetika, az egyházkormányzat és az adminisztráció, végül a lelkipásztori tanácsadás és a lelki vezetés némely formái szempontjából.”

2.) A Katekézis Általános Direktóriuma (110)

„Az ügyes apologetika, mely segíti a hit és kultúra dialógusát, ma nélkülözhetetlen.”

3.) Catechesi Tradendae (3,18)

„[a] hitoktatás … az Egyház lelkipásztori küldetésének több elemét tartalmazza, amelyek előkészítik, illetve belőle következnek, de nem keverhetők össze. Ilyenek: az evangélium első hirdetése, vagyis a missziós prédikáció, kérügma a hit ébresztéséért; a hitvédelem, azaz azoknak az érveknek a gyűjteménye, amelyek a hitre indítanak; a keresztény élet gyakorlata; a szentségek kiszolgáltatása; az egyházi közösségben való részvétel; az apostoli és missziós élet tanúságtétele.”

4.) Familiaris Consortio (54)

„A házasság szentsége – amely föleleveníti a hitvédelemnek és a hitterjesztésnek azt a feladatát, amelyet az ember a keresztségben kap, s amelyet a bérmálás megerősít – a keresztény házastársakat és szülőket Krisztus tanúivá teszi «a föld végső határáig», s a szeretet és az élet igazi és hiteles «misszionáriusaivá» avatja.”

5.) Evangelizáció a felsőoktatásban – IX. egyetemi pasztorációs konferencia
Mór, 2003. február 21-23., Záródokumentum, 2,C (Távlatok/63 - 2004. húsvét)

„A felsőoktatás jellegéből adódik az értelem, a szív és az akarat egyidejű megszólítása és elfoglalása. A keresztény jó hírnek be kell kerülnie a tanulható, tanítandó, befogadható értelmi tartományokba, mind az ismeretterjesztés, mind az apologetika szándékával. Nem fideizmust képviselünk: «higgy, mindegy, hogy kiben/miben», hanem Krisztus-hitet, konkrét evangéliumi üzenetet.”

A honlapról

Ha a gyanútlan katolikus hívő hitvédelmi írásokat keres az interneten – miután a könyvesboltban nem talált –, megdöbbenve tapasztalhatja, hogy itt éppoly szánalmas a helyzet. Magyar nyelven csak a http://www.apologia.hu/ című protestáns oldal kínál apologetikai ismereteket. Ezt ajánlja pl. a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás (http://www.karizmatikus.hu/) is mint „keresztény hitvédelmi oldalt”. A katolikus portálokon nincs hitvédelem; egy reménykeltő utalás található a Virtuális Plébánia (http://www.plebania.net/) honlapján – bár meglehetősen eldugva – Hitvédelmi anyagok témamegjelöléssel. Az oldal egy dokumentumot tartalmaz.

Az ínséghelyzet enyhítésének nyilvánvaló szándékával hoztam létre ezt az oldalt, melyen első lépésben fordításokat helyeznék el. Későbbiekben szeretnék további anyagokat is lefordítani, illetve – amennyire időm engedi – az önálló munkába is belekezdeni. Erre jelenleg nincs időm.

Az interneten böngészve kézenfekvőnek tűnt a „Catholic Answers” (http://www.catholic.com/) anyagát fordítani, mert az egyes tételek rövidek, érthetőek és minden egyes téma után bőséges idézetanyag található az egyházatyák írásaiból. Annak ellenére, hogy amerikai oldalról van szó, meglehetősen jó minőségűnek látszik, különös tekintettel arra, hogy az eredeti írások mindegyike rendelkezik egyházi jóváhagyással (Imprimatur) is. Az oldalon található összes írás Malakiás pápakatalógusa kivételével az említett amerikai honlap anyagának fordítása.

Fordítási nehézséget jelentett a „Fundamentalists” szó magyar átírása. Ez a kifejezés amerikában egy általánosan használatos udvariassági formula, mellyel az ún. kisegyházak híveit jelölik meg. Mi ezt a szót némileg más – részben politikai – értelemben használjuk, a „szektás” megjelölés ugyanakkor túl durva és sértő lehet, ezért úgy döntöttem, hogy „fundamentalisák”-ként mégis az eredeti szót használom. Erre a fordítási pontatlanságra legyünk tekintettel.

Az egyházatyáktól vett szövegek, ahol erre mód nyílt, az alábbi művekből valók: Vanyó László (szerk.): Ókeresztény írók, Bp., 1980-; Schütz Antal: Dogmatika, Bp., 1937; Bangha Béla: A kat. egyház krisztusi eredete, Bp., 1923; Szt. Ambrus: A kötelességekről, A bűnbánatról, ETF, Bp., 2004; D-H (szerk.): Az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásai, Bp., 1997. A fordításhoz felhasználtam még az alábbi művet: Rouet De Journel, M. J. (szerk.) Enchiridion Patristicum, Herder, 1981.

* * *

Későbbi terveim között szerepel még a egy önálló katolikus hitvédelmi oldal megalkotása is, melyhez egyedül kevés vagyok, ezért szívesen fogadok minden észrevételt és segítséget. A javaslatokat az alábbi címre várom: info [csigavonal] orvosl.hu

Orvos Levente