Orvos Leventének hívnak. A család ritka neve Nagy Iván szerint (Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. I-XII. Pest 1857-1868.) aránylag régi – amint írja: „Orvos család. (Súri) Közülük Mihály 1620. évben sárospataki tanár volt.”[*] Jómagam 1970-ben születtem Budapesten. A Móricz Zsigmond Gimnáziumban (Bp. II. ker.) érettségiztem 1988-ban. Ezután egy évet dolgoztam, majd felvételt nyertem az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Magasépítési szakára, ahol az első évet sikerrel elvégeztem. Ezután különbözeti vizsgával átjelentkeztem a BME Építészmérnöki Karának nappali tagozatára. Itt 1995-ben szereztem építészmérnöki oklevelet.

Egyetemi éveim vége felé komoly változás állt be életemben. Megtértem, vagyis felnőtt módon megtaláltam katolikus hitemet, melyet gyermekkoromban Édesanyám nevelt belém, és amelyet korábban elhagytam. Megtérésemben mérföldkőnek bizonyult Mindszenty József bíboros emlékiratainak elolvasása mint első a sorban és legfontosabb, azután Szent Ágoston vallomásainak ill. Rózsás János Keserű ifjúság c. önéletrajzi regényének olvasása, de Bolberitz Pál atya bibliaóráiból is igen sokat merítettem. E folyamatért mindenekelőtt Istennek adok hálát, de afelől sincsenek kétségeim, hogy Édesanyám valamint az akkor már megboldogult Nagyanyám és pap Nagybácsikám imádsága illetve közbenjárása is fontos szerepet játszott ebben.

Szakmámban igaz nem sokat dolgoztam, mégis büszke vagyok rá, hogy e rövid időt olyan emberek mellett tölthettem, mint Ferencz István és Puhl Antal. Nem egész egy év munka után tudniilik papi szolgálatra jelentkeztem Balás Béla kaposvári megyéspüspöknél. A Központi Papnevelő Intézetben és a Veszprémi Szemináriumban végeztem teológiai tanulmányaimat. 2000-ben püspököm pappá szentelt és megkezdtem a papi szolgálatot. Jelmondatom, melyet Mindszenty József bíboros iránti tiszteletből választottam, a következő: „…Istenért, Egyházért, Hazáért…”. E hitvallásként értelmezhető szavak a bíboros úr 1948-as elhurcolása előtti utolsó nemzethez intézett szózatában hangoztak el. A teljes mondat így szól: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos”.

Káplán voltam Kaposváron a Szent Margit – Szent József plébánián (2000-2001), valamint a nagykanizsai Jézus Szíve plébánián (2001); plébániai kormányzó pedig – Fekete István író szülőfalujában – a Somogy megyei Göllén (2002-2004). Egy vargabetű után (a 2004. augusztusa és 2005. májusa közötti időszakot, mint a Szűz Máriáról nevezett Ferences Rendtartomány jelöltje, a pesti ferences rendházban töltöttem) 2005. augusztus elsején püspököm kinevezett Somogysámsonba plébánosnak.

Időközben beiratkoztam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának PhD képzésére és 2007 nyarán teológiai licenciátust szereztem. Tizenkét falu lelkipásztori ellátása mellett nem könnyű tudományos munkát folytatni, mindenesetre szeretném belátható időn belül befejezni tanulmányaimat.

Tevékenységemről, terveimről, céljaimról itt most nem írok. A somogysámsoni plébánia honlapja nemsokára elkészül, a kedves érdeklődő reményeim szerint minderről és persze minden más kapcsolatos dologról bővebben ott tájékozódhat majd.

Somogysámson, 2007. október

------------------------
[*] Fekete Csaba további adatokat közöl Orvos Mihályról, Sárospatak egykori első lelkészéről („Pataki rektor adta – pataki lelkész kapta könyv [1615]”, in Egyháztörténeti Szemle, 2002/2.)

„Suri Orvos Mihály (circiter 1575–1634), egykor maga is debreceni diák volt, 1595. október 20-án írta alá a tógátusokra érvényes iskolai törvényeket. Alig két esztendővel később, 1597-ben, collaborator et senior tisztségre választották. Diáktársa volt Debrecenben Vörösmarti Mihály (1572–1646), a későbbi római katolikus kanonok. Suri korábban tanult Heidelbergben Thököly Sebestyén alumnusaként, Szenci Molnár Alberttel együtt iratkozott be. Személyes ajánlólevelet kapott professzorától Pareustól, majd Komjáti, azután Nagyszombat prédikátora volt. Őt ugyan nem üldözték el, mint Ceglédi Szabó Pált, ámde az úrvacsorával kapcsolatos nézetei következtében itteni prédikátorságát 1608-ban el kellett hagynia. Így lett aztán belőle pataki első lelkész.”

Ismeretes Súri Orvos Mihály egy fönnmaradt tízsoros epigrammája, melyet egy Thúri György epigrammával együtt közöl 16. oldalán a Laurae Melissaea… (1600). Később mindkettő helyet kapott a Musae Fugitivae–Musa Posthuma (1615) c. kötetben (vö. Gömöri György, „Thúri György ünneplése 1600-ban és későbbi kiadványai”, in Magyar Könyvszemle - 122. évf. [2006] 4.sz., 478.). Az alábbi felvételen a Laurae Melissaea 16. oldala látható:

http://epa.oszk.hu/00000/00021/00051/2006_04_04_482.jpg